NAGYVISNYÓ

Nagyvisnyó 1903-ig Visnyó, a megye legészakibb részén az Északi-Bükkben fekvő település.

Okleveles említése 1293-ben történt terra Wisna alakban. 1293-tól Wysnyo névalak maradt fenn. Várjobbágyok lakták, s az éleskői, a dédesi, majd a diósgyőri várhoz tartozott.

Eger felől Szilvásváradon keresztül érhetjük el a falut, mely, a közelben eredő Nagyvőgyesi-patak mentén fekszik. Itt a XVI. Században a református vallású közösség volt többségben, 1605-től önálló református gyülekezetként működött. A műemlék református templom 1804-ben épült, későbarokk stílusban. Festett kazettás famennyezete és puhafából faragott padjai ma már ritkaságnak számítanak.

A községben található meg az 1982-ben védetté nyilvánított Mihalovics-féla kőbánya. A bánya rétegvonalai, törésvonalai már messziről felhívják magukra az arra járók figyelmét. A felső perm korban keletkezett fekete mészkő a bánya egyik nevezetessége. Geológiai érdekesség, hogy a mészkő közé agyagpala ékelődött. A kövületekben gazdag mészkőleletek, csigák, kagylók, korallok, tengeri sünök 300 millió éves maradványai még ma is láthatók.

A közelben van Dédes vára, amelyet a tatárjárás után építettek.

A Nagy-völgyben nyaranta gyakran sátrat vernek, s a gyermekek zsivajától lesz hangos a környék.